A+ A A-

Nagy Richard

Nagy Richard

tengerész - hajóskapitány

1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Nagy Richard vagyok. Komáromban születtem, az elmúlt évszázadban… 1995-ben az Ipari Középiskola gépészeti szakán érettségiztem, majd 2007-ben a Tengerészeti Akadémián diplomáztam
Lengyelországban. Lényegében már 3 éves korom óta a hajózással szerettem volna foglalkozni. Természetesen, voltak „mentőövek” is, mint pl. pilóta vagy autóversenyző. 1998-ban matrózként kezdtem dolgozni egy cseh hajózási társaságnál, majd 2009-ben egy német hajózási társaságnál folytattam pályafutásomat,  mint 3. tiszt. 2012-ben 1. tiszt, 2016-ban pedig kapitány lettem.
Jelenleg is kapitányként dolgozom teherszállító hajókon a világ összes tengerét “járva”.

 

2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

Mivel kiskorom óta tudtam  mivel szeretnék foglalkozni, tisztában voltam vele, hogy a célom eléréséhez szükségem lesz érettségi bizonyítványra.  Az Ipariból amit magammal vittem a “nagybetűs” életbe az legfőképpen az, hogy a gondokat meg kell oldani és a problémákat le kell küzdeni. Ezek a dolgok valójában nagy segítséget adtak a célom eléréséhez és a mai napig is ehhez tartom magam.

 

3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?

Kedvenc tanárom az volt, aki csak 1-2 órát “tartott” nekünk a négy év folyamán.  Hogy komolyra fordítsam a szót, szerintem ritkaság, ha bármelyik diáknak van kedvenc tanára. Lehet, hogy ezt csak én látom így, mert aki ismer, az tudja rólam, hogy nem voltam épp “mintadiák”.  Az iskola csak egy kötelező akadályt jelentett számomra. Ha viszont mindenképp választanom kellene, akkor az osztályfőnökömre Langschadl Istvánra voksolnék. Ő volt az, aki végig hitt bennem, hogy többre vagyok képes és igyekezett a helyes útra terelni. Köszönet érte!

 

4. Mi volt a kedvenc tantárgya?

A kedvenc tantárgyam egyértelműen az osztályfőnöki óra volt, mert nem kellett rá felkészülni. Mondhatnám azt is, hogy az angol nyelv vagy a műszaki rajz voltak a kedvenceim, de nem szeretnék senkit becsapni. Hány olyan diák van, aki bemegy az órára és azt várja, hogy kihívják felelni vagy esetleg írásbeli dolgozatot szeretne írni?
Lengyelországban az egyetemi éveim alatt többször is megfordult a fejemben, hogy miért voltam annyira „takarékon” és miért nem figyeltem jobban oda az órákon, mivel az nagy segítség lett volna felsőfokú tanulmányaim során.  A matek, statika, dinamika, angol a mai napig is életem része a munkámnak köszönhetően.
Természetesen ma már szívesen visszaülnék az iskolapadba és biztosan állítom, hogy jobban figyelnék és még akár kedvenc tantárgyam is lenne, mondjuk a matek vagy a dinamika. Az elsők között lennék, aki meg merné kérdezni, ha valamit nem ért. Rengeteg olyan tantárgy van, amit nehéz megtanulni, de ha egyszer megértjük az adott ismeretanyag lényegét, akkor a későbbiekben nem lesz vele gondunk.

 

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

A kedvenc iparista emlékeim az osztálykirándulások, a szalagavató és természetesen az, amikor érettségi bizonyítvánnyal kisétáltam az iskola kapuján. Az élet olyan, hogy míg egyesek az első helyeken menetelnek, addig mások a sor végén kullognak. Én akkoriban bizony úgy éreztem, hogy nem a sor elején haladok. Sok-sok emlékem kapcsolódik az ötperces szünetekhez, amikor  az elmulasztott házi feladatokat próbáltam meg pótolni vagy épp felkészülni a következő órára.

 

6. Miért volt jó iparistának lenni?

Kiváló és összetartó társaság volt az osztályunk. Minden ember különböző, ahogy minden diák is az. Írhatnám, hogy mert az órák jók voltak vagy a műhelygyakorlatok, esetleg azt, hogy felnyitotta a szememet az iskola,  de legyünk őszinték! Mikor az iskolapadban ülünk gyakran csak azt várjuk, hogy megszólaljon a “felszabadító” csengő hangja. Az iskola lehetőséget ad és csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e és a továbbiakban miként építünk a megszerzett ismeretekre. Mindezek ellenére, amikor a szalagavatón feltűzték a szalagot, büszke voltam rá, hogy Iparista vagyok! És így van ez a mai napig!​​​​​​​

 

7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Úgy értesültem, hogy az Iparisták táborában volt egy fiatal hajóskapitány, aki élete folyamán sok mindennel foglalkozott, azonban már jó ideje nem a háborgó folyamokon, hanem az irodalom vizein „evez”. A jelöltem Győry Attila, aki egy könyvterjesztő vállalkozást működtet, szeretném, ha megválaszolná a fenti kérdéseket.​​​​​​​

« Augusztus 2022 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Kapcsolati Információk

Stredná priemyselná škola strojnícka a elektrotechnická - Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola, Petőfiho 2, Komárno

Petőfiho 2, Komárno 945 50

Tel.: +421 35 7731 439

Fax: +421 35 7731 493

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.spskn.sk

facebook.com/spskn.komarno

Bejelentkezés