Cookie Consent by Free Privacy Policy Generator website

Attila Matusek


Matusek Attila

színművész, rendező

1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Matusek Attila vagyok, jelenleg a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadának vezetője. 2011-ben érettségiztem az Ipari Szakközépiskolában, elektrotechnika szakon. Később Kaposvárott színművészként diplomáztam, de mellette rendezőként is aktívan dolgozom.



2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

Talán ami a legfontosabb mindabból, amit kaptam: a praktikus gondolkodás és gyakorlatias probléma megoldás. Nem voltak különösebb nehézségeim az elektrotechnikával sem, de az érettségi évére egyértelművé vált számomra, hogy más utat szeretnék bejárni. A színház épülete pedig ott volt szemben…

 

3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?

Nem tudnék kiemelni csak egy embert, egy tanáromat. Mindenkitől kaptam valamit, ami hozzá tett ahhoz, amivel jelenleg foglalkozom. Nagy Márta magyarosként, Mészáros Tímea angol tanárként. Szabó Sándor és Szajkó Péter tanár úr pedig jellemével és gondolkodásával fogott meg. Kettejük óráin, nem csak a tananyagról volt szó, hanem próbáltak összefüggéseket is mutatni. Talán ez a komplex látásmód terelt később a rendezés felé. 

 

4. Mi volt a kedvenc tantárgya? 

Határozottan nem tantárgyat emelnék ki, hanem a színjátszó kört, melyet Kis-Péntek József "Jóskabá" vezetett. Na, ha valami meghatározta az Iparis éveimet, akkor az Ő és a VISZTA voltak.

 

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Két teljesen különbözőt emelnék ki. Az egyik, a Hair című előadásunk, amelyet rockkoncert jellegű taps fogadott. A másik pedig az, amikor életemben először bekötöttem Hrabovský tanár úr laborjában az alternatív és az időkapcsolót. Mindkettő teljesen másképp, de eufórikus érzés volt.

 

6. Miért volt jó iparistának lenni?  

Iparistának lenni szerintem életérzés. Komáromban ezt mindenki tudja, aki iparis, vagy volt iparis. Sokan hihették, hogy rossz helyen vagyok, mert jobban érdekeltek a humán tárgyak és a színház. Mégis valahogy azt éreztem, hogy jó helyen vagyok ott. Lehet, hogy van bennem egy erős kisebbségi lét, amely mindig küzdeni akar. Az ipariban tanultam meg, hogy nincs lehetetlen (csak a 0-val való osztás).  

 

7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Horesnyik Ervinnek. Pár éve szembe köszönt egy cikk valamelyik hírportálon, hogy Ervin különböző díjakat nyert el természetfotózással. Közös szalagavató műsorunk volt. Rákerestem a profiljára és ott szembesültem vele, hogy mennyire egyedi és profi fotókat készít.