Ipari és Salsa?

Komáromban jártam, a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskolában, ami nem kevesebb, mint 70 éves múltra tekint vissza, és napjainkban is jelentős helyet foglal el Szlovákia iskolarendszerében. Már maga az épület is tekintélyt parancsoló, így nem csoda, hogy az igazgatói iroda felé tartva kicsit izgultam. Ez az első riportom, és jól akartam csinálni. Az irodába lépve nyugtáztam, hogy valószínűleg nem sokban különbözik a többi igazgatóétól. Klasszikus igazgatói irodának tűnt. Több helyen látható az iskola logója, és több, iskolához kötődő tárgy is, viszont láthatóan jó ideje használja ugyanaz a személy a helyiséget, mert a „szoba” be van lakva, szinte otthonos.

Vetter János, az iskola igazgatója kedves mosollyal fogad, közvetlensége elfeledteti velem, hogy izgulnom kellene. Az igazgatói álarc mögött, rögtön meglátom az embert, és kíváncsivá tesz. Személy szerint mindig is érdekelt, hogy mire is lehet a legbüszkébb egy iskolaigazgató? Így ez az első kérdés majd, amit felteszek, viszont engem az ember is érdekel, hogy ne mindig csak, mint igazgatót lássak, a klasszikus kérdésekre válaszolva, hanem mint embert is megmutathassam.

EGY IGAZGATÓ, AKI 21 ÉVE TÖLTI BE EZT A SZEREPET, AMI VALJUK BE NEM KEVÉS IDŐ SEMMILYEN SZEMPONTBÓL SEM, ÉS ENNYI ÉV ALATT RENGETEG MINDEN TÖRTÉNHETETT, SOK SIKERT ÉS KUDARCOT IS BELEÉRTVE, DE MÉGIS MI AZ, AMIRE ÖN SZEMÉLY SZERINT A LEGBÜSZKÉBB?

A tantestületünkre, hogy olyan kollektíva alakult ki, ahol nagyon sok jó tanár van, és szívesen tanítanak. Ez főleg annak fényében nagy siker, hogy sok iskolában elég nagy a fluktuáció, viszont jellemzően hozzánk jönnek át, nem pedig tőlünk mennek el más iskolákba. Ez lehet, hogy látszólag nem nagy dolog, de aki emberekkel foglalkozik, tudja, hogy milyen nehéz jó kollektívát kialakítani, úgyhogy talán erre vagyok a legbüszkébb.

MIT TUDNA MONDANI, SAJÁT TAPASZTALATBÓL, MENNYIRE VÁLTOZOTT A GYEREKEK, A SZÜLŐK ÉS A TANÁROK HOZZÁÁLLÁSA AZ ELMÚLT 20 ÉVBEN?

1989-ben egyetem és katonaság után jöttem vissza tanítani. A volt tanáraim fogadtak, ami érdekes érzés volt, és azt mondták, hogy meg fogok lepődni, hogy ezek a mai gyerekek mennyire gyengébben teljesítenek, mint mi annak idején. Én ez ellen nagyon harcoltam, és védtem a gyerekeket, mert úgy gondoltam, hogy semmivel sem butábbak, mint mi voltunk, csak talán ők más dolgokat tudnak, mint amit mi tudtunk. Ez hatványozottan igaz az elmúlt 21 évre. Könnyű azt mondani a mai fiatalokra, hogy sokkal gyengébb gárda jön fel a középiskolába, ami, ha objektíven nézzük, lehet igaz is, például, ha ugyanazt az írásbelit megíratjuk most, mint amit 21 éve, akkor lehet, hogy gyengébb eredmény születik, csak azt is figyelembe kell venni, hogy a világban mennyi minden megváltozott. Például rengeteg olyan ismeret jött be a tananyagokon keresztül, amit 21 évvel ezelőtt még nem is tanítottunk, mert nem tudtunk róla, tehát sokkal több rétegű tudást kell a mai gyerekeknek elsajátítani, mint 20-30 évvel ezelőtt, és ez talán automatikusan magával hozza, hogy sekélyesebb az a tudás, hogyha szélesítettük. Úgyhogy én továbbra is úgy gondolom, hogy jó képességű diákok érkeznek hozzánk. És az a célunk, hogy valahogy összehangoljuk a tanári elvárásokat és a diákok tudását, érdeklődését, és ez a legtöbbször sikerül is. 

Tehát a lényeg, hogy bár a diákok változtak, változott a tantestület is, és változott a felszereltség is. 2 évvel ezelőtt nagyon nagy lépést tettünk, mikor Európai Uniós támogatásból másfél millió eurót tudtunk beruházni a felszereltségbe, ami által úgy gondolom, hogy a régió egyik legjobban felszerelt iskolájává vált az Ipari. Az is változás az iskolák életében, hogy 20 évvel ezelőtt annyi jelentkező volt, hogy sokan nem kerültek be a kiválasztott intézménybe, ma viszont már az iskolák azok, amelyek keresik a diákok felé a kapcsolatot. Ez egy nagyon nagy váltás az elmúlt 20 évben.

MI AZ, AMI MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS TUDJA ÖNT MOTIVÁLNI? MÉG MINDIG OTT VAN A TŰZ? VAGY ÉBREN LEHET TARTANI EGYÁLTALÁN ENNYI IDEIG?

Igen, a motiváció az jó kérdés. Egy ismerősöm éppen ma hasonlóra kérdezett rá, ahol előjött az téma, hogy vannak olyan országok, ahol az iskolaügyben van egy úgynevezett Sabbath év, ez azt jelenti, hogy minden hetedik év teljesen szabad, amit fel lehet használni bármire, és ez egy nagyon jó dolog a feltöltődésre, motiváció megerősítésére, hogy kieshetünk egy évre abból a monotonitásból. Ez a lehetőség sajnos nálunk nincs meg, de leszámítva a rosszabb napokat, nem különösebben van szükségem a motivációm megerősítésére. Örülök, mikor kezdődik a tanév. Augusztus vége felé már érzi az ember a levegőben, hogy ez jó lesz. Én imádok továbbra is tanítani, mert igazgatóként is vannak óráim, és azok számomra a legjobban várt órák az egész évben.

ERRŐL NEM TUDTAM, ÉS MILYEN ÓRÁK EZEK?

Mechanikát tanítok, ez gépészeti tantárgy, fizikához hasonló.

VÉGZŐSÖKNEK TANÍTJA?

Nem, elsősöknek. – mondja mosolyogva.

ÓÓÓ, AKKOR OTT A MOTIVÁCIÓ! A KÍVÁNCSI SZEMEK, A LELKESEDÉS...

Valószínűleg igen. Van abban egyfajta kihívás, mikor az elsősök idekerülnek, hogy amivel találkoznak, abba hogyan tudjuk bevonni őket. Bizonyára a negyedikeseknél ez már nehezebb lenne, és lehet, hogy tudat alatt azért választottam az elsősöket. Sokáig bántott az, hogy technikai tantárgyat tanítva nincs olyan lehetőségem, mint egy magyar-szlovák szakosnak, hogy az óra témájának keretén belül picivel többet megtudjak a gyerekek gondolkodásáról, mindennapi életéről. Pár éve vezettem azt be, hogy az óra elején van lehetőségük a diákoknak kérdezni bármiről, akár arról is, hogy szeretem-e a focit, vagy, hogy milyen filmet néztem utoljára? Vagy például.  Van-e az életnek értelme? Ez 5-6 perc az óra elején, mindig egy kérdés, de nem csak én válaszolok, vissza is kérdezek, hogy – és szerinted? És így meg lehet ismerni egy kicsit a gondolkodásukat, egyrészt a kérdéseiken keresztül, másrészt a válaszaikból.

EZ NAGYON IS MOTIVÁLÓ LEHET, ÉS GONDOLOM NAGYON ÉLVEZI EZT A RÉSZÉT IS A TANÍTÁSNAK?

Mikor egy elsős idekerül egy új közegbe, még minden új számára, és talán nyitottabb az ilyesfajta kommunikációra, mint mondjuk egy negyedikes.

MERT ILYENKOR MÉG OLYAN KÖLYKÖK, IGAZ?

Igen. Viszont azt meg gyönyörű figyelni, hogy miután engem elhagynak, tehát az elsőt befejezték, utána a folyosón 2-3 év múlva, ha látom őket, bevillannak képek, és láthatom, hogy milyen nagyfiúk lettek, kész férfiak. Nagyon sokat változnak középiskolában ez alatt a négy év alatt. 

Ahogy látják, az igazgató 21 év múltán sincs híján motivációnak, és nem csak az iskola ügyeit tartja szem előtt, de nagyon is kíváncsi a gyerekek lelkére is, és gyönyörködve figyeli, hogy hogy válnak okos, magabiztos és önazonos felnőttekké, az iskola falai között, aminek elsődleges alapja a jó tanári gárda, és az igazi emberi kapcsolatok. Ebbe a tanári gárdába tartozik bele Svarda László is, akivel rövid ideje baráti kapcsolatot ápolok. Ha a lelkesedésén kívül mással nem is tűnne ki a többi tanár közül, akkor is érdekes lenne a vele való beszélgetés, de jó okkal kerestem meg, és ez nem más, mint a salsa, vagyis a salsa kör, amit Laci indított az Ipari falai közt.

AZT, HOGY IMÁDSZ TÁNCOLNI, AZT NEM CSAK A LELKESEDÉSEDBŐL LÁTOM, HANEM A SZAVAIDBÓL IS, AHOGY A TÁNCRÓL BESZÉLSZ, ÉS EZT MINDENKI ÉREZHETI, AKI ISMER, DE HONNAN JÖTT AZ ÖTLET, HOGY SALSÁT TANÍTS, ITT AZ IPARIBAN?

Tavaly a szalagavatón néztem a fiatalokat, ahogy táncoltak. Akkor történt a felismerés, hogy színjátszó szakkör, különféle technikai és sportszakkörök vannak az iskolában, de tánc nincs. A tavalyi toborzásom nem aratott nagy sikert, csak két fiú jelentkezett, de nem hagytam annyiban.

AKKOR IGAZÁBÓL TE MÁR TAVALY SZERETTED VOLNA A TÁNCSZAKKÖRT?

Igen, és elhatároztam, hogy szeptemberben tényleg indítok salsa szakkört, és már a tavalyi iskolaév vége előtt elkezdtem hirdetni, plakátot is készítettem, és szeptemberben el is indult a salsa tánckör, pontosan úgy, ahogy szerettem volna. Táncot még nem tanítottam, de valamikor el kell kezdeni, nem? Így most elkezdtem. - mondja nevetve.

MESÉLJ EGY KICSIT, MIÓTA IS JÁTSZIK SZEREPET AZ ÉLETEDBEN A TÁNC, AZON BELÜL A SALSA?

2019-ben kezdtem salsázni, itt Komáromban, Zsideková Szimonánál, de mivel jött a Covid, így elég hosszú idő kiesett, így összeadva körülbelül 3 éve. A járvány után úgy éreztem, hogy a heti egy alkalom nekem nem elég. Nagyon nehezen tanultam a salsát. Még most is, ha új tánclépéseket veszünk, nem vagyok az a szerencsés, aki rögtön, hipp-hopp meg tudja tanulni azt. Ezt csak azért mondom el, hogy ha valaki azt gondolja, nem neki való a salsa, mert kétballábas, hát én is az vagyok, de ennek ellenére belevágtam, és élvezem.

KIK JELENTKEZTEK EBBEN AZ ÉVBEN SALSÁRA?

Nem titok, hogy a negyedikesek szalagavatójára szeretnénk egy rövid kis bemutatóval készülni, de mivel a 4 –es osztály fiú osztály, szükségünk volt lányokra is, akiket az első, második és harmadik osztályból toboroztunk, viszont van 2 elsős fiú is már, és a szalagavató után, szeretnénk még több elsős, másodikost bevonni a csoportba. Az a tervem, hogy az iskolaév végére követendő példák legyenek a táncosaim, hogy tradíciót csinálhassunk, és az Ipariban is legyen táncszakkör.
 

AZT TUDOM, HOGY HETENTE TÖBBSZÖR IS JÁRSZ SALSÁRA, ÉS AMELLETT, HOGY ÉLVEZED, MINDIG TANULSZ ÚJ TÁNCELEMEKET. DE HOGY KÖTÖTTÉL KI PESTEN?

Covid után keresgéltem az interneten, és ott találtam egy hirdetést, intenzív hétvégi salsa tánc- tanfolyamra, abszolút kezdőknek Budapesten.

HA JÓL TUDOM ITT ISMERTED MEG LORIT (ORSIT), ESZTIT ÉS TOMIT?

Igen, itt találkoztam velük, és hamar jóban lettünk. Tudtak a salsa szakkör tervéről, és támogattak benne, így lettek ők a meglepetés vendégek a gyerekek számára az egyik hétfői salsa órán.

A GYEREKEK NAGYON ÖRÜLTEK, HOGY ÉLŐBEN LÁTHATNAK SALSA TÁNCOSOKAT, DE HADD MUTASSAM BE A HÁROM PESTI FIATAL TÁNCOST, HOGY KIK IS ŐK NÉV SZERINT.

László Orsolya (Lori), Fazekas Eszter és Deme Tamás. Mindhárman a Salsa Tropical tánciskolába járnak, több mint egy éve, ami a legelső Salsa iskola volt Budapesten, melynek tanára José Rey és Kiss Beáta. (Orsi) Lori emellett oktat is, hét éve esküvői táncot, és öt éve csoportos táncot. Mindhármuk személyében kedves, energikus, vidám embert ismerhettünk meg. 

A táncosok nagy segítségére voltak Lacinak, nem csak a tánclépések párban történő bemutatásában, de nagyban motiválták is a kezdő fiatal csapatot. Utasításaikat kedvesen, de profi pontossággal közölték, majd tánc közben javították a diákok lépéseit, tartását. A két óra gyorsan eltelt, a gyerekek és a táncosok is egyaránt lelkesek voltak. Jó volt látni, ahogy a végére mindenki ellazult és kellemesen elfáradt. Bár a gyerekek, még így pár táncóra után, talán nem voltak olyan lazák, mint amit a salsa hangulata, stílusa megkíván, de ez valahol érthető is, hiszen nem csak a salsa lépéseivel ismerkednek, de egyelőre egymással is, mert mindkettő új még a számukra, viszont a kíváncsiság és lelkesedés érezhető volt a levegőben, és a jó hangulat is. Nagyon örültem, hogy a részese lehettem. Abban pedig biztos vagyok, hogy a szalagváltóra készített műsor jól sikerül majd, és remek meglepetés lesz a szülők számára, és a táncszakkör további sikereiben sem kételkedem, hiszen kevés olyan lelkes és motiváló embert ismerek, mint Laci.